Cukorbetegség és csontritkulás: szorosabb a kapcsolat, mint gondolnánk

• Egészség, Jó hírek
• 2026. március 5.

A csontritkulás (oszteoporózis) a csontszövet szerkezetének károsodásával és a csonttömeg csökkenésével járó anyagcserezavar.

A betegségnek számos rizikófaktora van, többek között idült szervi károsodások, túlsúly, hormonális és endokrin eltérések, köztük a cukorbetegség is.

A diabetes mellitus alapja a szervezet komplex anyagcserezavara, amelynek lényege, hogy relatív vagy abszolút inzulinhiány alakul ki – vagy azért, mert kevesebb inzulin termelődik, vagy mert a szervezet elveszíti az érzékenységét a termelődött inzulin iránt. Ez magas vércukorszintet eredményez, amely több lépcsőn keresztül sokszervi károsodáshoz vezethet.

A cukorbetegség és a csontritkulás összefüggése

Az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek esetében alacsonyabb csontsűrűségértékek mérhetők, különösen akkor, ha a betegség már több mint öt éve fennáll. Egy norvég felmérés szerint a cukorbeteg nők körében hétszeres a csípőtáji törések kockázata a nem cukorbeteg nőkhöz képest.

A fokozott csontvesztés magyarázatára több elmélet is létezik. Az inzulinszerű növekedési faktor és egyéb gyulladásos fehérjék befolyásolják a csontok ásványianyag-anyagcseréjét. Az 1-es típusú cukorbetegség gyakran fiatal életkorban jelentkezik, amikor a csonttömeg még növekedne. Ezek a betegek azonban alacsonyabb csúcs-csonttömeget érnek el, ami szintén növeli a csontritkulás kialakulásának kockázatát.

A 2-es típusú cukorbetegek esetében inkább az elesések kockázatának növekedése, a törések gyakoribb előfordulása, valamint az ezzel járó inaktivitás és sok esetben az elhízás magyarázza a csontritkulás gyakoribb megjelenését.

Mi befolyásolhatja a cukorbetegek esetében az elesések számát?

Látással összefüggő tényezők:

• szemfenéki érkárosodások – diabéteszes retinopátia

• szürkehályog (cataracta)

• hipoglikémiás rosszullét

Járással és egyensúlyérzékkel összefüggő tényezők:

• perifériás idegbántalom – neuropátia

• lábfekélyek

• gyakori vizelési inger (különösen éjszaka)

• idegi reflexek kiesése

Megfigyelhető az is, hogy a csontvesztés mértéke annál nagyobb, minél rosszabb az anyagcsere állapota, illetve minél kevésbé kontrollált a vércukorszint.

A fenti eltérések terhességi cukorbetegség (gesztációs diabétesz) esetén is megjelenhetnek. Kisebb betegszámú vizsgálatokban megfigyelték, hogy a szülést követő három hónapban a betegek 40 százalékánál mérhető volt csontsűrűség-csökkenés (DEXA-vizsgálattal). Az idősebb anyai életkor további kockázati tényezőt jelent.

Mit tehetnek a cukorbetegek a csontritkulás megelőzéséért?

A csontsűrűség mérése és rendszeres követése 65 éves kor felett, illetve fokozott kockázatú betegeknél alapvető fontosságú. Emellett biztosítani kell a megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitelt.

Az ajánlott mennyiség hasonló a nem cukorbeteg felnőttekéhez:

• napi 1200 mg elemi kalcium

• napi minimum 400–800 NE D-vitamin

A csontritkulás megelőzésén túl egyéb kedvező hatások miatt – kezelőorvossal egyeztetve – akár napi 2000–3000 NE D-vitamin bevitele is javasolt lehet.

Fontos az elesések megelőzése is. Ez részben a biztonságos életkörnyezet kialakításával, részben a mozgáskultúra fejlesztésével, valamint a cukorbetegség megfelelő kontrolljával érhető el.

A rendszeresen tornázó és csípővédőt viselő betegek körében akár 60 százalékkal is csökkenthető a csípőtáji törések kockázata.

Fontos a fizikai aktivitás

A rendszeres testmozgásnak számos pozitív hatása van – természetesen szakember által javasolt, nem túl megterhelő gyakorlatok esetén:

• csonttömeg növelése

• izomerő növelése, ami segíti az elesések megelőzését

• fájdalomcsillapító hatás kompressziós csigolyatörések esetén

• testsúlycsökkentés

• inzulinrezisztencia csökkentése

• étkezés utáni vércukorszint csökkentése

A csontritkulás gyógyszeres kezelése cukorbetegeknél alapvetően megegyezik a nem cukorbetegeknél alkalmazott terápiával. A biszfoszfonátok – amelyek gátolják a csontlebontást – a leggyakrabban alkalmazott készítmények közé tartoznak.

Ezek közül az alendronátokról kimutatták, hogy 1-es típusú cukorbetegeknél 24 hónap alatt 36 százalékkal csökkentették a betegek napi inzulinszükségletét. A terápiát azonban minden esetben egyénre szabottan kell megtervezni, figyelembe véve a társbetegségeket is.

Összességében elmondható, hogy cukorbetegeknél a csontritkulás kockázata nagyobb, mint az azonos életkorú, nem cukorbeteg, egészséges embereknél. Nem elegendő azonban csak a csontsűrűség-vizsgálat eredményére hagyatkozni: komplex anyagcsere- és vércukorkontrollra, valamint törésmegelőző intézkedésekre is szükség van.

Forrás: WEBBeteg