A 2-es típusú cukorbetegség napjaink egyik leggyakoribb krónikus betegsége, amely alattomosan, sokszor évek alatt alakul ki. Kezdetben alig okoz tünetet, mégis komoly következményekkel járhat. A modern életmód, a mozgásszegény mindennapok és a túlzott kalóriabevitel mind hozzájárulnak a kialakulásához, ezért világszerte népegészségügyi problémának számít.
Mi történik a 2-es típusú cukorbetegség során?
A 2-es típusú cukorbetegség lényege, hogy a szervezet nem reagál megfelelően az inzulinra. Az inzulin egy hormon, amely a vérben keringő glükózt (szőlőcukrot) segíti bejutni a sejtekbe, ahol az energiává alakul. Amikor a sejtek „rezisztenssé” válnak, vagyis csökkent érzékenységet mutatnak az inzulin hatására, a vércukorszint tartósan megemelkedik.
A krónikusan magas vércukorszint károsítja az erek falát, rontja a veseműködést, idegkárosodáshoz vezethet, és jelentősen növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Nem véletlen, hogy a 2-es típusú cukorbetegség az egyik legfontosabb rizikófaktora a szívinfarktusnak és a stroke-nak.
Furcsa összefüggést találtak a kutatók
Az elmúlt években a kutatók egy meglepő összefüggésre figyeltek fel: a tengerszint feletti magasság hatással lehet az anyagcserére. Magasabban fekvő területeken alacsonyabb a levegő oxigéntartalma. Ennek következtében alakulhat ki a hipoxia (csökkent oxigénellátottság) néven ismert állapot, amelyre a szervezet úgy reagál, hogy fokozza az oxigén szállításáért felelős vörösvértestek termelését.
A hipoxia szerepe a vércukorszint szabályozásában
A legfrissebb kutatások szerint azonban a vörösvértestek szerepe nem merül ki az oxigénszállításban. Hipoxiás környezetben az anyagcseréjük – vagyis metabolizmusuk (az energiatermelő és anyagátalakító folyamataik összessége) – megváltozik.
A vizsgálatok kimutatták, hogy ilyenkor a vörösvértestek fokozott mennyiségben veszik fel a glükózt a vérből. Más szóval aktívan hozzájárulnak a vércukorszint csökkentéséhez.
Állatkísérletekben megfigyelték, hogy alacsonyabb oxigénszintű környezetben a szervezet gyorsabban távolítja el a glükózt a véráramból. Ez hosszabb távon kedvező hatással lehet az inzulinérzékenységre, vagyis arra, hogy a sejtek mennyire reagálnak hatékonyan az inzulin jelenlétére. A javuló inzulinérzékenység csökkenti a hasnyálmirigy terhelését is, hiszen kevesebb inzulint kell termelnie ugyanazon vércukorszint fenntartásához.
Új kezelési lehetőségeken dolgoznak
A felfedezés tudományos jelentősége messze túlmutat azon, hogy érdemes-e hegyvidéken élni. A kutatók már dolgoznak olyan terápiás megközelítéseken, amelyek a hipoxiára adott élettani válasz bizonyos elemeit utánozzák.
Ha sikerül biztonságosan befolyásolni a vörösvértestek glükózfelvételét, az új kezelési irányt jelenthet a 2-es típusú cukorbetegségben. Ez különösen fontos lehet azok számára, akiknél az életmódváltás és a jelenlegi gyógyszerek nem hoznak megfelelő eredményt.
Forrás: Dívány
