A cukorbetegség és a sport

• Egészség
• 2024. december 6.
• 29

Sportolásra, mozgásra buzdítjuk a cukorbetegeket, de nagyon fontos felhívni a beteg figyelmét a szabályok betartására, hiszen a nem megfelelően végzett testmozgás súlyos szövődmények kialakulásával is járhat.

A testmozgás jó hatással van a cukoranyagcsere egyensúlyának beállításában és fenntartásában, a normál testsúly elérésében és megtartásában. De a lelki egyensúly kialakításában is fontos szerepet játszik.

De sportolás esetén külön érdemes foglalkozni az 1-es, illetve a 2-es típusú diabéteszben szenvedőkkel.

Az 1-es típusú cukorbetegség kezelését az inzulinadás jelenti, ami bejuttatja a glükózt a sejtekbe, ezáltal a vércukorszintet csökkenti. A testmozgás szintén csökkenti a vércukorszintet, hiszen energiafelhasználással jár. Ezért a túlságosan megerőltető edzés vagy a hosszan tartó fizikai igénybevétel alacsony vércukorszint kialakulására hajlamosít. Ez pedig további balesetek kialakulásának lehetőségét idézheti elő, hiszen megszédülésről, ájulásveszélyről lehet szó. Az 1-es típusú cukorbetegségben a rendszeres és nem megerőltető testmozgást javasolják, mint például a gyaloglás, kerékpározás, úszás. De nagyon fontos az ehhez igazított szénhidrátbevitel, illetve a vércukor mérése és a mozgáshoz és életmódhoz illesztett inzulinadagolás.

A 2-es típusú cukorbetegek általában kisebb-nagyobb mértékben túlsúlyosak, ami jelentős rizikófaktor a betegségük kialakulásában. Mivel a hasi zsírlerakódás az inzulin iránti érzékenység csökkenését okozza, így inzulinrezisztencia alakul ki. Ez viszont visszafordítható folyamat, azaz fogyás hatására a rezisztenciát okozó zsírszövet eltüntethető.

A fizikai igénybevételhez energiára van szükség, amit alapvetően szénhidrátokból nyerünk, ezt preferálja a szervezet. Ha fogyókúrázunk, és csökkent szénhidrátbevitel mellett fokozottabb fizikai aktivitást végzünk, akkor a szervezet kénytelen valahonnan energiát nyerni, és mivel ebben az esetben a szénhidrátokhoz nem tud nyúlni, alternatív anyagcsereutak aktiválódnak. Egyik alternatív anyagcsere-útvonal a zsírbontás, hiszen a zsírokból előállított ketontestek az agy számára is megfelelő energiaforrást jelentenek.

Abból viszont veszély adódhat, ha a sport itt is fokozott mértékű, és a szénhidrátbevitel ehhez viszonyítva alacsony. Ez a ketontestek képződésének fokozódásával jár, ami a szervezet sav-bázis egyensúlyát savas irányba tolja. Ez az 1-es típusú cukorbetegeknél jelentkezhet elsősorban.

Másrészt a sport elkezdésénél is nagyobb testsúllyal kell számolni, ez fokozott terhelést jelent az ízületeknek, a keringésnek. A mozgásszegény életmódot folytató emberek esetében a hirtelen elkezdett testi megerőltetés mellett sokkal nagyobb a sportsérülések veszélye, például ízületi szalag szakadása, izomszakadások, rándulások.

Ez pedig cukorbetegeknél probléma lehet. A sportsérülések során keletkezett horzsolások, sebek kialakulását diabétesz esetében mindig komolyan kell venni, mert sajnos a cukorbetegség fertőzések kialakulására hajlamosít, ezért a banális sérülések is könnyen elfertőződhetnek.