Jalovec meghódítása a Sportos Cukorbetegek Egyesületével

• Jó hírek
• 2025. október 17.
• 10

Meredek sziklák, via ferrata és csodás panoráma: a Sportos Cukorbetegek Egyesülete 12–14 órás kalandja a Jalovec csúcsára.

Szeptember első hétvégéjén a Sportos Cukorbetegek Egyesületének szervezésében egy 17 fős vállalkozószellemű csapat Légár Balázs vezetésével útnak indult, hogy a Triglav és a Razor után meghódítsa a szlovén Júlia-Alpok következő kiszemelt csúcsát, a Jalovecet (2645 m). Balázs nem titkolta: ez az eddigieknél keményebb túra lesz.

Már a pénteki utazás sem volt eseménytelen, de a szállás, a Tamar menedékház, az eddigiekhez képest “full extrás” helynek bizonyult. 🌄

Kora reggel nekivágtak az egész napos, 12–14 órás alpesi menetnek, a Jalovec meghódításának. A Jalovec sokak szerint a Júlia-Alpok hercegnője: fenségesen, karcsún emelkedik az alacsonyabb hegyek fölé, mások hegyikristályhoz hasonlítják jellegzetes csúcsát. A túra kiindulópontjából szemlélve mindkét hasonlat teljesen helytálló: félelmetes méltóság ötvöződik a kristály geometriai tökéletességével. ✨

Felfelé a hegyen 🌲⛰️

A fenyves részből kiérve a csapat törpefenyők és zöldellő gyepek között haladt egyre feljebb, és már ezen a szakaszon két csapatra oszlottak. A nyeregbe érve felvették a biztonsági felszerelést: hevedereket, sisakot, kesztyűt.

Az út peremeken, bevágásokban vezetett felfelé, a szúrós, mozgó kövek nehezítették a kapaszkodást és a mászást. A csúcs meghódításához nem volt szükség akrobatikus mutatványokra, viszont a terep megkövetelte a koncentrálást, tudatosságot és pontosságot. Kitartással, szorgalommal mindenki fel tudott jutni. 💪

Első igazi hegymászó élményem 🧗‍♂️

„Reggel átmeneti céltartományra állítottam a pumpámat, a reggelihez pedig egyáltalán nem adtam inzulint, de a hajnali automatikus korrekció így is beütött: az első 3–4 kilométert 4 alatti vércukorral tettem meg, folyamatos szénhidrátpótlás mellett. Ezután elkerülhetetlenül jött az ellenreguláció, és nagyon felment a cukrom. Az ingadozás erősen visszafogta a teljesítményemet.”

Ahogy egyre magasabbra értek, előkerültek a hegymászó-felszerelések is. Bizonyos szakaszokon via ferrata kábelek segítették a kapaszkodást, de akadtak olyan részek, ahol nem volt biztosítókötél, pedig indokolt lett volna.

„Keskeny párkányon kellett áthaladni: egyik oldalon sziklafal, másikon szakadék, kötél nélkül. Itt besokalltam és visszafordultam. Ketten is visszajöttek velem, ezúton is hatalmas köszönet nekik!” 🙏

A leereszkedés a meredek, murvás részen hosszú és megterhelő volt, mind fizikailag, mind mentálisan. Minden lépésre figyelni kellett, és az utolsó, erdős szakasz már szinte örökkévalóságnak tűnt.

Mégis: a hegyek és a táj csodálatosak voltak. „Életem egyik legszebb vidéke és legjobb élménye. Nem bántam meg, hogy visszafordultam – büszkeséggel tölt el, hogy addig is feljutottam.” – K. Kriszti

Kritikus pontok, biztonság és csapatmunka 🧗‍♀️🤝

Volt olyan rész, ahol indokolt lett volna a biztosítás, komoly mélységek fölött kitett sziklákon haladtak, ahol egyetlen botlás végzetes lehetett volna. Itt nincs hibázási lehetőség, ezért higgadtan, megfontoltan, apró lépésekkel haladtak a cél felé.

„Előfordultak kritikus pontok, megtorpanások, elsuhanó félelem – nemcsak önmagunkért, de egymásért is felelősek voltunk. Ott voltunk, jelen voltunk egymásnak, ha zuhanó vércukorra kellett cucc, vagy ereszkedésnél nem találtuk talpunk alatt a biztos pontot, mindig volt előttünk, utánunk egy ember, akire feltétel nélkül számíthattunk, és a vezetőnk, akit bizalommal követtünk.” – Zupkó Anett.

A felszabadító, kegyelmi pillanat végre elérni a csúcsot felejthetetlen élmény volt. A gerincen állva, a hétvégi napsütésben, a szomszédos hegyvonulatok és völgyek szépségében gyönyörködhettek, miközben szendvicsekkel és csokikkal jutalmazták meg magukat. 🍫🥪

A hosszú kőfolyosón való ereszkedés technikát igényelt, a térdet és bokát próbára tette, de a menedékház esti fényei látványa nagy boldogságot jelentett, és mindenki épen, rendben, élményekkel teli ért vissza.

„Mindenkire büszke vagyok, de különösen Balázs lányára, a 15 éves Almára, aki óriási önfegyelemmel és kitartással teljesítette a túrát, és segített a legszorultabb helyzetekben. A túra szépségeit és nehézségeit megosztva már itthon valaki megkérdezte: „Ha mindezt előre tudod, akkor is elindultál volna?” A válasz egyértelmű: igen. Ezzel a csapattal, ezekkel a fantasztikus emberekkel bármikor, bárhova! 🙌

Köszönet Balázsnak, hogy hitt, bízott a csapatban, és megszervezte ezt az ultramenő élményt.” 🏔️💙 – mondta el Zupkó Anett.

Forrás: diabetes.hu