Az 1-es típusú (gyermekkori) cukorbetegség és tünetei

• Egészség
• 2025. szeptember 1.
• 10

A diabetes mellitus a XXI. század egyik legnagyobb népegészségügyi jelentőségű úgynevezett civilizációs betegségei közé tartozik.

Egy olyan anyagcsere-betegségről van szó, amelynek középpontjában a szénhidrát-anyagcsere zavara áll, de a kórfolyamatban másodlagosan a zsír- és a fehérje-anyagcsere is érintett.

A cukorbetegség kialakulásához az inzulin viszonylagos vagy teljes hiánya, illetve az inzulinhatás elmaradása vezet. Gyermekkorban elsősorban az inzulinhiány áll fenn (1-es típusú diabetes), de egyre gyakrabban találkozunk náluk is az inzulinhatás elmaradásával járó kórformákkal (2-es típusú diabetes, egyéb diabeteses kórformák) is. Az egyéb diabeteses kórformák serdülőkre vagy fiatal felnőttekre jellemzőek, de leírtak már időskorban fellépő eseteket is. A diabetes az egyik leggyakoribb krónikus gyermekkori betegség.

Az 1-es típusú cukorbetegség típusosan gyermekkorban vagy fiatal felnőttkorban jelentkezik, de olykor előfordul időskorban is. A betegség általában 35 év alatt jelentkezik, a felnőttkorban kialakuló állapot ritkának számít (általában speciális, lassan kialakuló típusról van szó). Az életkor alapján önmagában nem lehet a diabetes típusát megállapítani.

Mindezek miatt nem teljesen helytálló az 1-es típusú diabetest gyermekkori diabetesnek nevezni, mégis gyakran használják rá ezt a kifejezést.

Tények

Ismert, hogy felnőttkorban a diabetes esetek kb. 50%-a nem ismert, nem diagnosztizált, így elmondható, hogy hazánkban kb. 1,5-2 millió ember szenved ismert vagy ismeretlen módon diabetesben, illetve kórmegelőző állapotaiban. A Nemzetközi Diabetes Szövetség adatai alapján globálisan évente kb. 100.000 (<15 év), illetve 130.000 (<20 év) új diabeteses gyermek kerül felismerésre és a 20 év alatti diabeteses gyermekek és fiatalok száma mintegy 1.1 millióra becsülhető. Magyarországon – 2020-ban publikált adatok alapján – a teljes 0-18 éves korosztályban évente kb. 400 új 1-es típusú cukorbeteget diagnosztizálnak, a diabeteses gyermekek száma közel 3800.

A nemzetközi és a hazai szakirodalomban egyre nagyobb figyelem fordul a gyermek- és fiatalkorú cukorbetegekre, hiszen az adatok azt bizonyítják, hogy az 1-es típusú diabetes gyakorisága nő. Emellett az elmúlt években az is igazolhatóvá vált, hogy az elhízással párhuzamosan a 2-es típusú cukorbetegség is megjelent a serdülők körében. Ez a sajnálatos tendencia minden bizonnyal a gyermekkori elhízás egyre gyakoribb és egyre fiatalabb korban bekövetkező előfordulásával függ össze. A helytelen táplálkozás és a mozgásszegény életmód már gyermekkorban rányomhatja bélyegét az egyén további sorsára.

Tünetek

Az 1-es típusú diabeteses gyermekek és serdülők esetén a klinikai képre a gyors romlás jellemző, bár a betegséghez vezető autoimmun folyamat lényegesen korábban elkezdődik. A tünetek általában néhány hetes kórelőzményt ölelnek fel:

• az úgynevezett “3P”: polyuria, polydipsia, polyphagia, azaz a gyermek sokszor és nagy mennyiségűt pisil, folyamatos, olthatatlan szomjúságérzete van, valamint túlzott az étvágya,
• hirtelen testsúlyveszteség,
• fáradtság,
• hasi fájdalom,
• személyiségváltozás,
• a korábban már szobatisztává lett gyermek újra bepisil,
• látászavarok,
• elhúzódó sebgyógyulás,
• visszatérő fertőzések
• iskolai teljesítmény romlása,
• viselkedési zavarok.

Amennyiben ezen tüneteket észleljük gyermekünkön, forduljunk házi gyermekorvosunkhoz, hiszen az esetek egy részében súlyos anyagcsere-katasztrófával jellemezhető életveszélyes állapot (ketoacidosis, ami egy akut szövődmény) is kialakulhat.

A gyermekkori cukorbetegség krónikus szövődményeit feloszthatjuk mikro- vagy makrovaszkuláris szövődményekre, ám tekintettel arra, hogy a szövődmények kialakulása évek/évtizedek alatt történik, ezért jelen cikkben ezek felsorolása nem releváns. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a krónikus szövődmények szűrését 1-es típusú diabetes esetében a serdülés kezdetétől szükséges elkezdeni, illetve rendszeresen (évente/kétévente) elvégezni.

Kivizsgálás, diagnózis

A diabetes diagnózisát a klinikai tünetek és a vénás vérből (nem ujjbegyből!) történt laboratóriumi vércukorszint-meghatározás eredménye alapján lehet felállítani. A diagnózis felállítása bizonyos esetekben nem egyértelmű. Tünetmentes esetekben vagy infekció, trauma során észlelt emelkedett vércukor diagnosztikus értéke mindig kérdéses, ilyenkor ismételt vizsgálatra van szükség.

Forrás: webbeteg.hu