Beszámolók a 2024-es Sportos Cukros táborokról

• Jó hírek, Szervezeti hírek
• 2025. április 25.
• 12

Az igazán hiteles beszámoló az, amit a résztvevő ír. Aki átélte és megélte az élményt. Következzék most néhány ilyen.

A diab harc

Együtt volt egy csapat fiatal, akik nem hagyták, hogy az 1-es típusú diabétesz, az időjárás vagy épp a fáradtság megállítsa őket bármiben. Hegyet másztak, strandoltak, hajnalok hajnalán futni és tornázni indultak, és egy pillanatig nem gondoltak arra, hogy nekik ezt nem szabad csinálni. Ez már évek óta az SCE táborainak a célja: megmutatni a gyerekeknek, hogy a diab nem akadályozza, sőt, sokszor másoknál sokkal tudatosabb sportolókká teszi őket.

Az egy hét alatt a gyerekeknek a sportolás mellett lehetősége adódott olyan edukációs programokon is részt venni, ahol sokat tanulhattak a saját helyzetükről, lehetőségeikről, kezelési és étkezési módokról, de elsősorban önmagukról.

A diabétesz nemcsak arról szól, hogy ki milyen inzulint használ, vagy hogy mennyit ehet reggelire. A diab harc. Mindennapos küzdelmek, nehézségek és akadályok sora, amin túl kell jutni, felül kell kerekedni és meg kell tanulni megbékélni vele. A diab megterhelő és bármilyen jó kezelésen is van az ember, mindig vannak olyan pillanatok, amikor nagyon nehéz pozitívnak maradni, főleg egyedül.

De a diab egy közösség is. Támogató, segítőkész és tanulságos közösség, ahol együtt, egymásra figyelve és egymástól tanulva könnyebb átlendülni olyan akadályokon, amelyek egyedül legyőzhetetlennek tűnhetnek. Az SCE sporttábor ilyen közösséget teremtett.

DiaTrénerként vettem részt a táborban. Feladatunk a vezetők segítése, programok szervezése volt, de szerintem a többi társam is egyetértene abban, hogy a valódi célunk az volt, hogy a gyerekeknek olyan helyet teremtsünk, ahol jól érzik magukat, ahol nem félnek kérdezni és önmaguk lenni. Nem tagadom, fáradtságos munka volt, de minden éber, tervezgetéssel és ötleteléssel töltött óra megérte, látva a kicsik arcán felbukkanó széles mosolyt és a ragyogást a szemükben. Ez olyan élmény, amit, ha nem él át az ember, nagyon nehéz elképzelni.

Németh Réka

Pen vagy pumpa?

7 éve vagyok diabéteszes. Ezalatt a 7 év alatt nem voltam benne biztos, hogy szeretnék-e pumpát. Egyik oka az volt, hogy küzdősportot űztem és azt gondoltam, a pumpa akadályozná a sportolásomat. Másik oka a kanülszúrás fájdalmától való félelmem. Időközben abbahagytam a küzdősportot, kicsit nyitottabbá váltam a pumpa használatára. Pennel is jó HbA_1c-értékeket tudtam elérni, de már gimnazista vagyok és az étkezéseim rendszertelenebbé váltak, ezért elgondolkodtam, hogy ezt a jó értéket – vagy még jobb értékeket – a pumpa használatával könnyebben elérhetem és fenntarthatom. Az SCE idei sporttáborában kipróbálhattam magamon a kanülszúrást és rájöttem, hogy nem jár fájdalommal, így nagyobb lelkesedéssel fogok belevágni a pumpahasználatba.

Naumov Botond, DiaTréner

Minden jó volt

Szuperek voltak a programok, jók voltak a kirándulások. Sok mindent csináltunk, vonatoztunk, játszottunk, röplabdáztunk. Az edukációk is jók voltak, sok fontos dolgot megbeszéltünk. Közel volt a strand, remélem, legközelebb is itt táborozunk.

Horgas Huba(11 éves)

Aktív taggá váltam

15 éve, 2 évesen lettem cukorbeteg. Kisgyerekként természetesnek vettem a betegség kezelését, de kamaszkoromra beleuntam a folyamatos odafigyelésbe. Anyukám elkezdte felkutatni a cukorbeteg-közösségeket. Így talált rá a Sportos Cukorbetegek Egyesületére. Próbálta velem megismertetni, de minden téren ellenállásba ütközött. Mivel követte az SCE Facebook-oldalát, meglátta, hogy minden nyáron táboroznak, és akaratom ellenére beíratott a 2022-es mátrai edzőtáborba. Nem akartam elmenni, az odaérkezésemkor az is kérdés volt, ott maradok-e. A táborban kezdtem jól érezni magam, de sajnos betegség miatt hamar haza kellett utaznom.

A következő évben már nagyobb kedvvel mentem el a kiszombori sporttáborba. Nagyon élveztem, szívesen vettem részt a programokon, emellett hasznos tanácsokat kaptam a kezeléssel kapcsolatban. Mivel az idősebbek közé tartoztam, a szervezők felkértek, hogy a következő táborban segítőként vegyek részt. A 2024-es pálkövei sporttáborban első alkalommal új státuszomban vehettem részt, ahol emellett remekül éreztem magam. Úgy érzem aktív tagjává váltam az egyesületnek és várom a következő programokat.

Handl Gergely, DiaTréner

Közös volt a célunk

A tábor kezdetekor kételkedtem abban, hogy jól fog működni ez a diatréner dolog, mivel mind az ötünknek eléggé különböző személyisége van. Habár ismertem már őket korábbi táborokból, egyikükkel sem tartottam rendszeresen a kapcsolatot. A felkészülés során mindannyian szembesültünk vele, közös a célunk, a gyerekek szórakoztatása. A tábor hetében sokat tanultam a csapatmunkáról, arról, hogyan kell olyan emberekkel együtt dolgozni, akiknek igen különböző az érdeklődési köre.

Szabó Marci, DiaTréner

Különleges edzőtábor diabos tiniknek

Már három éve járok a Sportos Cukros edzőtáborba, ez az év is tele volt millió élménnyel. A Balaton mellett voltunk, rengeteget sportoltunk, szórakoztunk és nevettünk. A reggeli futások és a biciklitúra mellett délutánonként a Balatonban úsztunk, játszottunk vagy a parton röpiztünk és közben finom ételeket ehettünk.

A tábor nemcsak a sportról és a mozgásról szólt, hanem a közösségről is. Újra találkozhattunk régi barátainkkal, és újakat is szerezhettünk. Itt mindenki pontosan tudja, min megyünk keresztül minden nap, hiszen mind átéljük a különböző – nekünk átlagos, de más embereknek szokatlan – dolgokat. Ez az, ami ennyire összeköt minket. A diab néha óriási szívás, de ezek a táborok megmutatják nekünk, hogy nem vagyunk egyedül. Elmeséljük tapasztalatainkat, történeteinket, amiken együtt tudunk nevetni, de más emberek, akik nem tudják milyen is cukorbetegnek lenni, inkább megijednének, mint nevetnének.

A tábor alatt jöttek diabos sportoló felnőttek és Svébis Márk fiatal orvos is velünk volt, akikkel tudtunk beszélgetni. Nagy élmény volt Gráczol Péter kerékpáros élménybeszámolóját meghallgatni és másnap együtt bringázni Tapolcára. Csík Csaba pedig arról beszélt, hogy miután kiderült nála a diab, hogyan kezdett el sportolni és pár év alatt Ironman lett belőle. Mivel én is triatlonozok, ez volt az, ami nagyon megfogott engem és motivál, megmutatta, hogy a diab nem akadály, és akármire képesek vagyunk, csak odaadás kell hozzá.

Szabó-Kazár Emma(15 éves)

Tornatábor

Egész évben jártam Sportos Cukros akrobatikaedzésre Gál Borihoz és Bárdos Rékához, így már nagyon vártam ezt a hetet. Messziről kellett utazni minden reggel, mégis nagyon szerettem. Külön izgalmas volt számomra a diabkezelés, hiszen előző héten lettem pumpás. Rékától sokat tanultam, hiszen ő már 16 éve pumpás. Korosztályonként osztottak bennünket csoportokba, az akrobatikus tornáról megismert társak mellett nem diabosokkal is együtt voltunk. A kis tornateremben gyakorolhattam a függő szerek és a gerenda használatát, valamint a szekrényugrást. Kedvencem a trambulin volt. A nagy csarnokban bógnizni és talajgyakorlatokat tanultunk. Minden nap a közeli KSH éttermében ebédeltünk. Csütörtökön közösen kirándultunk. A tábor zárásaként a szülőknek is bemutattuk, mennyit fejlődtünk a hét folyamán.

Magyari Csenge 10 éves, 1 éve 1-es diabéteszes

Családi Erzsébet-tábor

Családunknak lehetősége nyílt a Sportos Cukorbetegek Egyesülete szervezésében részt venni a Zánkai Erzsébet-táborban, egy családi hétvégén.

Minden korosztály megtalálhatta a magának való elfoglaltságot: kézműveskedés, arcfestés, hajfonás, sportolási lehetőségek, társasjátékozás, trükkös biciklik kipróbálása, strandolás, sétahajózás, kalandpark, családi mozi, esténként színház, koncert. A tábori programokon kívül a Sportos Cukrosok saját programokat is szerveztek. Amíg a felnőttek edukáción és tapasztalatcserén vettek részt, addig a gyerekeket minidiszkó és közös játékok várták.

Családunk minden tagja jól érezte ezen a tartalmas hétvégén; szerintünk hozzánk hasonlóan minden család kizökkent a napi rutin monotonitásából.

Handl család

Forrás: diabetes.hu