Megszabadíthatja a cukorbetegeket az inzulinkezeléstől egy új eljárás

• Egészség, Jó hírek
• 2025. július 3.
• 19

Ígéretes eredménnyel zárult egy új klinikai kísérlet: kutatók őssejtterápiával szüntették meg cukorbetegek inzulinfüggőségét.

A cukorbetegség nem gyógyítható. A kezelés ma a vércukorszint egészséges tartományban tartását célozza, ezáltal a különféle szövődmények megelőzését. Egyes betegek számára ez élethosszig tartó inzulinkezelést jelent, praktikusan tehát mindennap többszöri injekciózást – annak minden nyilvánvaló kellemetlenségével. Az 1-es típusú cukorbetegek mind kénytelenek inzulinnal kezelni magukat, ahogy a 2-es típusú cukorbetegek közül is sokan. Dr. Craig Beall, az Exeteri Egyetem farmakológus kutatója szerint éppen ezért már azt is gyógymódnak tekinthetjük a diabéteszre, ha sikerül elérni, hogy az érintett betegek ne függjenek az inzulininjekcióktól, és ne kelljen nap mint nap szúrniuk magukat. Mint azt a szakember a The Conversation oldalán írja, egy kísérleti eljárás fontos lépést jelenthet ebbe az irányba.

A kezelt cukorbetegek négyötöde elhagyhatta az inzulint

A napokban jelent meg egy tanulmány a The New England Journal of Medicine című tudományos folyóiratban, amelyben a szerzők klinikai kísérleteik eredményeiről számolnak be. A kísérlet során őssejtterápiával kezeltek inzulinfüggő cukorbetegeket. Egy év elteltével a 12 résztvevő közül 10 beteg teljesen elhagyhatta az injekciókat, miközben vércukorértékeik is számottevően stabilizálódtak, javultak. Lássuk tehát, mit érdemes tudni az új kísérleti módszerről.

A laborban tenyésztett sejteket a kutatócsoport beültette a kísérletben részt vevő cukorbetegek szervezetébe, azon belül is a májkapugyűjtőérbe. A sejtek a véna belső falán megtapadva hamar elkezdtek inzulint termelni, és a hormon így hatékonyabban is tudott funkcionálni, mint a bőr alá fecskendezve. A páciensek vércukorértékei fokozatosan javulni kezdtek, miközben egyáltalán nem jelentkezett náluk súlyos hipoglikémiás állapot. A beavatkozás első évfordulójáig a betegek mindegyike csökkenteni tudta injekciósan beadott inzulindózisát, olyannyira, hogy a 12 résztvevőből 10 teljesen el is hagyhatta azt.

Az őssejtterápia mellékhatásai

Noha a fenti eredmények kétségkívül biztatóak, fontos megemlíteni, hogy akad árnyoldala is az őssejtkezelésnek. Először is minden résztvevőnek élete végéig immunszupresszáns, azaz az immunrendszer működését elnyomó gyógyszert kell szednie. Így biztosítható ugyanis, hogy a szervezet védekezőrendszere ne ismerje fel betolakodóként és támadja meg a beültetett sejteket, kilökődést kiváltva. Csakhogy az immunrendszer gyengítése fokozza a különböző fertőzések és rosszindulatú daganatos megbetegedések kockázatát.

Ami a további mellékhatásokat illeti, a kísérlet résztvevői körében gyakori panasznak bizonyult a hasmenés. Ugyancsak többen tapasztaltak továbbá gyakori fejfájást és émelygést. Hozzátartozik az is a teljes képhez, hogy két beteg elhunyt a klinikai kísérlet időtartama alatt, noha haláluk kiváltó oka nem volt az alkalmazott beavatkozáshoz köthető.

Jobb az őssejtkezelés, mint más kezelési módok?

Beall hangsúlyozza, hogy a súlyos hipoglikémiás hajlammal küzdő cukorbetegek számára hosszú ideje az jelent csupán megoldást, ha új inzulintermelő sejteket kapnak elhunyt donoroktól. Ritkán az is előfordulhat, hogy ez megszabadítja őket az inzulininjekcióktól. Mindazonáltal jellemzően két-három elhunyt donor hasnyálmirigyéből lehet csak megfelelő mennyiségű donorsejtet kinyerni egy-egy recipiens számára. Nem ritkán ráadásul egy második transzplantáció is szükségessé válik rövid időn belül. Az új eljárás megszünteti ezeket a korlátokat azáltal, hogy laborban sztenderd mennyiségű sejtet lehet kitenyészteni, egyszersmind a kezelésnek így nem is feltétele a donorok halála.

Nem a mostani egyébként az első tanulmány, amely hasonló megközelítést alkalmazott. Egy tavaly publikált kínai kísérletben szintén őssejtterápiával szüntették meg egy 25 éves cukorbeteg nő inzulinfüggőségét, korábban pedig egy 59 éves férfin segítettek hasonló módon. Ezekre a kezelésekre is igaz azonban, hogy a résztvevők élethosszig tartó immunszuppresszáns kezelésre kényszerülnek. Utóbbi probléma megoldásán egyébként már dolgoznak a kutatók. Előrelépést jelenthet például, ha a transzplantált sejteket egy olyan eszközbe zárva ültetik be, amely az inzulint kiengedi a véráramba, onnan viszont nem engedi be a sejtekhez az immunsejteket. Szintén zajlanak kutatások olyan génmódosítási technikákkal, amelyek képesek lehetnek elrejteni a beültetett sejteket az immunrendszer elől.

Mikor lesz elérhető az őssejtterápia?

Egyelőre korai lenne megmondani, hogy mikor válhat a szélesebb körű klinikai ellátás részévé a most bemutatott kezelés. Először is mindenképpen nagyobb létszámú klinikai kísérletekre lesz szükség a módszer hatásosságának és biztonságosságának felmérése érdekében. És még ha ezek sikerrel le is zajlanak az elkövetkező években, fontos kérdés lesz az őssejtterápia költsége, amely jelentősen meghatározhatja, mely betegek számára válik majd elérhetővé a beavatkozás. Végezetül fontos megemlíteni, hogy egyelőre nem ismert, hogy a beültetett inzulintermelő sejtek meddig maradnak életképesek a szervezetben. Az új kísérlet szervezői összesen tíz évig követik majd nyomon a résztvevőket, és az így kapott adatokból fontos információkra derülhet fény az elkövetkező évek során. Mindenesetre Beall szerint mindabból, amit eddig tudunk, felsejlik a remény, hogy a nem is olyan távoli jövőben talán nem lesz már szükség inzulininjekciókra a cukorbetegség kezeléséhez.

Forrás: hazipatika.com