Pannon Diabetes díj 2025

• Jó hírek
• 2025. június 20.
• 5

Az Alapítvány a Cukorbetegekért és a Veszprém Megyei Diabetes Egyesület az I. Dunántúli Diabetes Hétvége (DDH) megrendezésének 20. évfordulójára, 2011-ben Pannon Diabetes díjat alapí­tott.

A díjat egy, a Dunántúlon dolgozó, a cukorbetegek ellátásában kimagasló szakmai és emberi teljesítményt nyújtó orvosnak és egy nővérnek vagy die­tetikusnak ítélik oda az alapítók.

A diabetológia prevenciós szemléletet kíván

Dr. Havasi Anett belgyógyász, nefrológus, diabetológus, hipertonológus adjunktus.

„Lökést kaptam a dialízisközpontban”

Első munkahelyére, a veszprémi Csolnoky Ferenc Kórházba 25 éve került, a belgyógyászatra. Gasztroenterológiai feladatokat kapott, de inkább csak a háttérben dolgozhatott. Meglepődött, amikor a dialízisközpont akkori főorvos asszonya hívta, csatlakozzon hozzájuk. Nehezen mondott igent a teljesen új irányra, de a belgyógyászati, majd nefrológiai szakvizsgáig eltelt idő alatt nagyon sokat tanult itt.

– Lökést kaptam a dialízisközpontban, sokat tanítottak az idősebb kollégák, utat nyitottak előttem. A mai napig megmaradt az életemben ez a két szakterület, minden más szakvizsgámat ezekre építettem. Már ekkor felmerült bennem, hogy jó lenne, ha megtanulnám a diabetológiát is, így a betegek komplex gondozást kaphatnának tőlem.

„A diabetológiát a gyakorlatban tanultam meg”

Havasi Anett élete azonban más fordulatot vett, két fia született. 2012 őszén tért vissza az orvosláshoz, s ekkor vált valóra a diabetológiával kapcsolatos álma. Dr. Vándorfi Győző a következő tavasszal nyitotta meg rendelőjét, s diabetológust keresett. Anett belevágott, miközben a Vanderlich Egészségcentrumban rendelt, a kórház vesegondozójában és a dialízisközpontban is dolgozott.

– A diabetológiát a gyakorlatban tanultam meg, a belgyógyászati tapasztalataimra alapozva. Szerdánként egy időben rendeltünk a főorvos úrral, s ha gondom volt, tudtunk konzultálni. A diabetológia multidiszciplináris gondolkodást, prevenciós szemléletet kíván. A nefrológiai tapasztalatom kifejezetten előnyt jelentett már a kezdetekkor is.

Megfertőzte a kettős spirál

Ha már kezdet: menjünk még visszább. Havasi doktornő Ajkán született, a középiskolát is itt végezte. Családjában nem volt orvos, ő azonban már óvodásként vadgesztenyével injekciókat adott a társainak. Hogy orvos akar lenni, a középiskoláig kitartott. Ekkor kezébe került Watson A kettős spirál című könyve, s Anett elvarázsolódott.

Egy sportmeccsen (erre később visszatérünk) Szegeden járt, s meglátta a Szegedi Biológiai Kutatóközpontot, előtte az izgalmasan gyönyörű szobrot, s kijelentette: itt fogok tanulni, molekuláris biológus leszek. Édesanyja győzte meg, hogy az orvoslással kapcsolatos álmát ne adja fel, orvosként is foglalkozhat genetikával.

Az egyetemen szinte azonnal elkezdhetett az orvosbiológián dolgozni, de a korai embriogenezis kutatása már túl messze vitte az emberektől. Negyedik évfolyamon, a klinikai oktatás során, amikor találkozott a betegekkel, Anett a muslincák nyálmirigyeinek preparálását „visszacserélte” az emberek gyógyítására, amit ennyi év távlatából visszatekintve is jó döntésnek gondol.

„Kihívás, hogy megtalálom-e az utat a beteghez”

De kanyarodjunk vissza a kommunikációhoz. Beszélgetésünk során a legtöbbet erről mesélt, érződött, hogy számára ez valóban fontos.

– Kihívás, hogy megtalálom-e az utat a beteghez. Néha hiába mondom el az orvosi indokokat, a páciensemet nem ez érdekli, más gondolat foglalkoztatja. Például én elmagyarázom, hogy egy adott gyógyszer mennyire kedvező a keringés számára, ő azonban a mellékhatásoktól fél. Rájöttem, hogy nem mindig nekem kell beszélnem, inkább meg kell hallgatnom az embert, aki szemben ül velem. Így tudhatom meg, hogy mi foglalkoztatja. „Le kell menni civilbe”, az őt érdeklő témákra koncentrálni. Ez sokat segít abban, hogy megszülessen köztünk az együttműködés, ami nagyban befolyásolja a kezelés sikerét. A magánrendelés annyiban különbözik az állami ellátástól, hogy ide motivált betegek érkeznek, olyanok, akik valóban tenni akarnak önmagukért.

Ismét „csapatsportoló”

Fiatalként röplabdázott, az NB II-ig jutottak ajkai egyesületi csapatával. (Velük járt Szegeden.) A mai napig sokat sportol.

– A mozgás a hobbim. Régebben fallabdáztam, mostanában úszni járok, balatoni lakosként sokat evezünk és elliptikus tré­ne­re­zem. Ez utóbbi azért jó, mert akár késő este is csinálhatom.

Fiai is sportolnak, az egyik csatár, másik hátvéd. Részben nagypapájuk focirajongását „örökölték”, részben kicsi korukban megfertőződtek.

– Amikor a magyar cukorbetegek is csatlakoztak a DiaEuro bajnoksághoz, Béki JánosVándorfi doktorhoz fordult a kéréssel, orvosra van szükségük. A doktor úr nekem passzolta a labdát (stílszerűen fogalmazva), mivel van sportolói múltam. Otthon elmondtam a férjemnek, aki azonnal rávágta, remek, megyünk veled. S amíg a fiúk el nem érték az önállósodó tinikort, tíz éven át családi program volt a diabos focisták kísérése, segítése. Már nem mindig jönnek velem, de nekem ma is szívügyem ez a verseny.

„Kórház a város szélén” – nővérszemmel

A Győrtől 20 kilométerre, Mosonszentmiklóson élő Kovács Ildikó 25 éve dolgozik a Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórházban. Naponta két óra az utazás – már nemcsak a fővárosra jellemző a dugóba szorulás –, de nem bánja: „Itt élek, ott dolgozom, mindkettőt szeretem.”

Amikor a pályaválasztásáról kérdezem, nagyon megértem, amit válaszol, én 18 évesen sem tudtam eldönteni, mi szeretnék lenni, Ildikó 14 évesen nem tudta, hogy képzeli a jövőjét.

– Voltak kórházi sorozatok a tévében, mint A klinika, a Kórház a város szélén, nagyon tetszett, ahogy a nővérek szép fehér köpenyben mászkálnak a betegek és orvosok között. Ezért határoztam úgy, hogy egészségügyi szakközépiskolába megyek.

Az egészségügyis diákok életében akkor jön el a valódi döntés pillanata, amikor túl vannak az első kórházi gyakorlatokon. Sokan elmenekülnek, Ildikónak azonban megtetszett ez az élet.

Öt évvel ezelőtt a diabetológiai szakrendelőbe került

– Eleinte sajnáltam, hogy kikerültem az osztályról, a szakrendelő teljesen más világ. Féltem is tőle kicsit, nem a szakmai munka, inkább az adminisztráció miatt. De akkori kollégáim sokat segítettek, sikerült megtanulnom mindent, ami a munkámhoz szükséges. Ma már kifejezetten örülök, hogy itt vagyok, csapatban dolgozunk: orvosok, szakápolók, dietetikusok, adminisztrátorok.

Ildikó a változatosságot szereti leginkább. Minden nap más orvos rendel, a betegek is változnak. Hétfőn kismamarendelés van, kedden a pumpások jönnek, szerdától péntekig pedig mindenki, 1-es és 2-es típusú diabéteszesek, tablettások, inzulinosok.

– Legjobban a betegoktatást szeretem. Minél több információt próbálunk átadni annak érdekében, hogy a betegnek jobbak legyenek az értékei. Amikor azt látom, hogy volt haszna a befektetett munkának, nagy örömet okoz. Persze olyan is van, hogy hiába magyarázunk, ez számunkra kudarc, de szerencsére ebből van kevesebb.

A teljes interjú a diabetes oldalán olvasható!

Forrás: diabetes.hu