Hat tévhit az inzulinrezisztenciáról

• Egészség
• 2025. augusztus 11.
• 12

A 2-es típusú cukorbetegségnek van egy hosszadalmas megelőző fázisa: ez az inzulinrezisztens állapot, amelyet viszont le lehet győzni.

1. Az inzulinrezisztencia a cukorbetegség egyik típusa: nem igaz!

Ez nem cukorbetegség, és pláne nem betegség! Ez egy elterjedt szénhidrát-anyagcserezavar. Az „inzulinrezisztencia tesztként” elhíresült OGTT (terheléses vércukor-vizsgálat) a megfigyeléseink szerint minden második embernél nem mutat normális vércukor- és/vagy inzulingörbét, de a vércukor-szint még nem jut el a kórosan magas tartományba.

Az inzulin juttatja be a cukrot a sejtjeinkbe, így tudunk mozogni, gondolkodni stb. Inzulinrezisztencia esetén, ahhoz, hogy a sejtek felvegyék a cukrot, jóval több inzulin közreműködése szükséges. Emiatt lesznek szabálytalanok a görbék 2 óra lefutása alatt a megfigyelés során, így lehet következtetni arra, hogy a szénhidrát-anyagcsere nem optimálisan működik.

2. Aki inzulinrezisztens, cukorbeteg lesz: igaz lehet!

De nem törvényszerűen! Ez akkor következik be, ha valaki nem figyel oda az életmódjára, és a hosszú évek során csúcsra járatja az inzulint termelő hasnyálmirigyét. A mirigy előbb-utóbb feladja, nem tud többé elegendő mennyiségű inzulint előállítani, így nincs, ami szabályozza a vércukor-szintet.

Ilyenkor sem hip-hop következik be az állapot: vannak átmeneti fázisok, mint a csökkent glükóztolerancia (IGT) és a károsodott éhgyomri cukor (IFG). Ez utóbbi gyakorisága a lakosság körében csaknem 5% – minimum.

3. Az inzulinrezisztencia felnőttkori betegség: nem igaz!

Először is: mint írtuk fentebb, nem betegség… másodszor, olyannyira nem igaz az állítás első fele sem, hogy ki kell jelentenünk: az erre való hajlamot örököljük a felmenőinktől, másrészt már az anyaméhben kapunk egy olyan „programot” édesanyánk táplálkozása révén, ami meghatározó lesz a mi anyagcsere-működésünkre nézve.

Már a csecsemő, a gyerek is inzulinrezisztenciára van kódolva, ha nincs szerencséje – a kérdés csak az, hogy mit kap az élete során ehhez?

Nyilvánvalóan sokkal jobb esélyei vannak annak a fiatalnak, aki kiegyensúlyozottan, túlzásoktól mentesen táplálkozik és rendszeresen, eleget mozog; aki jó mintát hoz otthonról.

4. Az inzulinrezisztenciát a rossz táplálkozás okozza: részben igaz!

Mondjuk úgy, hogy döntően, de nem kizárólagosan.

Mint az előbb felhívtuk rá a figyelmet, az inzulinrezisztenciára való hajlam eleve örökölt. Ez egy kapott csomag, ami ellen nem lehet mit tenni. De, és ezt fontos tisztázni: a genetika mellett az életmód sokkal nagyobb részben felelős a kialakult állapotért. Érdekesség, hogy nagyon régen, az éhínségek és a nagyon esetleges táplálékszerzés idején az inzulinrezisztens őseink előnyben voltak a többiekhez képest: a szervezetük jobban tartalékolta az energiát. Mára ez az előny hátránnyá vált, mert többet eszünk és jóval kevesebbet mozgunk, mint kellene.

Az inzulinrezisztenciát nem csak a kalória-és szénhidrátdús, rossz minőségű táplálkozás „aktiválja”, hanem a mozgáshiány, az üldögélő életmód, a halmozódó alvásdeficit, a munkahelyi stressz (vagy valamilyen tragikus életesemény), és a különféle hormonális készítmények, behatások is zavart okozhatnak (fogamzásgátló tabletta, meddőségi kezelések, olykor maga a terhesség).

Sportolóknál is megjelenhet az inzulinrezisztencia: a fiatalkori élsportból adódó extrém terhelés, a túlzott fehérjebevitel, a szteroidok használata mind befolyásolhatja a szénhidrát-anyagcsere működését.

5. Az inzulinrezisztencia megállapítható egy leletből: nem igaz!

Bár most már ezt mondják az Interneten. Elterjedt tévhit, hogy az OGTT teszt (terheléses-vércukor vizsgálat) eredményéből meg lehet mondani, hogy valaki érintett-e vagy sem.

A labor referenciatartományok az inzulin esetén nagyon tágan vannak értelmezve, így annak értékelését mindenképp hozzáértő orvosra kellene bízni. Még a vércukor-szint megítélésénél sem egyszerű a helyzet: az éhomi vércukor-szint felső határát a laborok 5.5 mmol/l vagy 6.1 mmol/l-nál húzzák meg, mi viszont azt mondjuk, hogy ez ne legyen több, mint 4.8 mmol/l!

Ezen kívül, a lelet egy dolog: ugyanennyit nyom latba a családi és egyéni anamnézis, valamint a tünetek sora.

Családi és egyéni anamnézisre vonatkozó kérdések: 

• családjában van-e elhízott (hasra hízó), cukorbeteg, szív-és érrendszeri betegséggel küszködő közeli rokon?
• születéskori súlya kevesebb-e mint 2.5 kg vagy több-e, mint 4 kg?
• édesanyjának volt-e terheskori cukorbetegsége? esetleg önnek volt már?
• gyerekkorában nem volt-e kövér, vagy épp ellenkezőleg: nagyon vékony?

Tünetekre vonatkozó kérdések:

• hasra szokott hízni?
• nem bírja a koplalást? (szédül tőle, rosszul lesz, azaz szokott hipózni?)
• nem bír lemondani az édességről, az édes ízről?
• az éjszakái nem pihentetőek?
• ha nő: tapasztal-e a ciklusában szabálytalanságot, nehezített teherbeesést, hajhullást, oda nem illő szőrszálakat, pattanásokat, zsíros bőrt – ezek közül többet?
• ha férfi: tapasztal-e pocakosodást, kopaszodást, magas vérnyomást, termékenységi problémákat – ezek közül többet?

Az OGTT teszt az esetek alig háromnegyedét szűri ki becsléseink szerint. Egy jó orvos az anamnézissel és a tünetekkel együtt értékel!

6. Ha bebizonyosodott az inzulinrezisztencia, akkor azt kezelni kell: részben igaz!

Attól függ, hogy mit értünk kezelés alatt!

Az biztos, hogy mivel progresszíven romló állapotról van szó, valamit tenni kell ellene. A hangsúly a megelőzésen van. Meg kell előzni azt, hogy a vércukor-szintek leromoljanak.

Az első és legfontosabb lépés az étrendi beállítás. Mivel az iskolában jóformán semmit nem tanítanak meg a helyes étkezésről és annak alapjairól, még a felnőttek esetében is meg kell tanítani az olyan szavak jelentését, mint szénhidrát, fehérje, zsír, étkezési ritmus.

Ha az alapok ismertek, máris nyerő helyzetben van.

A másik nagyon fontos lépés a rendszeres mozgás bevezetése a mindennapjaiba! Mi hetente legalább 3 óra közepesen intenzív vagy intenzív mozgást javasolunk (ennek legalább fele legyen erősítés). Mindenkinek a maga lehetőségei, korlátai (gondolni kell a túlsúlyra, mozgásszervi panaszokra, vagy ha éppen babát vár vagy gondoz stb.), pénztárcája és kedve szerint kell úgy összeraknia a mozgásprogramját, hogy az hosszú távon is változatos és élvezhető legyen! Másképp hamar kifullad a lelkesedés és a kifogások győznek.

Gyógyszeres / étrendkiegészítős kezelésre akkor van szükség, ha a tünetek zavaróak, súlyosabbak, az életmódváltás önmagában nem hoz átütő eredményt illetve a kifejezetten aggasztó laborértékek okán be kell avatkozni. Ilyenkor az orvosunk inzulinérzékenyítő gyógyszereket ír fel vagy étrendkiegészítők szedését javasolja (myo-inozitol).

Forrás: sportkontroll.hu