Stabilitás mindenek felett – ezért árt a gyakori vércukor-kilengés

• Egészség
• 2026. február 19.

Hiperglikémia, majd hirtelen zuhanás – a vércukor hullámvasút károsítja az ereket és idegeket akkor is, ha az átlagérték megfelelő.

Nem a szám, hanem a stabilitás a döntő 📉

Sokan megnyugszanak, ha az átlagos vércukorértékük – például a HbA1c – megfelelő. Pedig egy jó átlag mögött szélsőséges kilengések is állhatnak.

A szervezet számára nemcsak az számít, mennyi az átlag, hanem az is, mennyire egyenletes a vércukorszint alakulása. A gyakori emelkedés és hirtelen zuhanás hosszú távon komoly terhelést jelent az ereknek és az idegrendszernek.

Dr. Para Györgyi, a Cukorbetegközpont – Prima Medica belgyógyásza, diabetológus, szöveti cukor monitorozás specialista szerint a diabéteszes betegeknek meg kell érteniük a céltartományban tartott, stabil vércukorszint jelentőségét. Nem elég „néha jó számokat” produkálni – a kiegyensúlyozottság a kulcs.

Miért baj a vércukor-hullámvasút?

A hiperglikémia és hipoglikémia váltakozása nemcsak rosszullétet okozhat. A koncentrációzavar, a fáradtság, a látásromlás vagy a fokozott szomjúság csak a felszín.

A háttérben ugyanis ér- és idegkárosodás indulhat el.

„A gyakori ingadozásnak hosszú távú következményei is vannak” – figyelmeztet dr. Para Györgyi.

A tartósan magas, majd hirtelen leeső vércukorszint roncsolja az érfalakat. Ez érelmeszesedéshez, idegműködési zavarokhoz vezethet, és növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.

A csendes szövődmények veszélye

A vércukor-ingadozás hozzájárulhat:

• a retinopathia kialakulásához, amely látásvesztéshez vezethet,
• a veseműködés romlásához, akár krónikus veseelégtelenségig,
• a szívroham kockázatának növekedéséhez, amely idegkárosodás esetén akár tünetszegény is lehet,
• valamint a diabéteszes láb kialakulásához.

Ezek nem egyik napról a másikra jelennek meg. Évek alatt alakulnak ki, miközben a páciens sokszor csak annyit érzékel, hogy „néha kiugrik az érték”.

Mi állhat az ingadozás mögött?

A háttérben gyakran hétköznapi okok állnak.

A gyors felszívódású, finomított szénhidrátok hirtelen vércukor-emelkedést okoznak. A stressz stresszhormonokat szabadít fel, amelyek megemelik az értéket. A mozgásszegény életmód rontja az inzulinérzékenységet, míg a hirtelen intenzív terhelés hipoglikémiát válthat ki.

Fertőzések, alvászavar, egyes gyógyszerek vagy akár a nem megfelelő folyadékbevitel is felboríthatja az egyensúlyt. És előfordul, hogy a kilengések mögött nincs egyértelműen azonosítható ok.

Mit lehet tenni?

A legfontosabb a rendszeres ellenőrzés és a személyre szabott terápia.

A megfelelő időzítésű inzulin- vagy gyógyszeradagolás, az egyénre szabott étrend és a tudatosan felépített mozgásprogram segít a céltartományban tartani az értékeket.

Különösen hasznos lehet a folyamatos szöveti cukormonitorozás, amely nemcsak az aktuális számot mutatja, hanem azt is, merre halad a vércukorszint, milyen gyorsan változik. Ez segíthet időben beavatkozni, mielőtt szélsőséges kilengés alakulna ki.

Mi számít normálisnak?

Az ideális vércukorszint attól függ, hogy éhgyomorra vagy étkezés után mérjük-e, illetve fennáll-e már ismert anyagcserezavar.

Általános irányelvek szerint:

• Éhgyomorra egészséges felnőttnél: 4,0–5,6 mmol/l
• Étkezés után 1–2 órával: tartósan nem haladhatja meg a 7,8 mmol/l-t

Cukorbetegeknél az orvos egyénre szabott céltartományt határoz meg, amely sokszor megengedőbb, hogy elkerülhető legyen a veszélyes hipoglikémia.

Orvosi értelemben 3,9 mmol/l alatt beszélünk alacsony vércukorszint­ről, amely már kezelést igényelhet.

Állapot	Éhgyomri érték (mmol/l)	Étkezés után 2 órával (OGTT*)
Egészséges	3,9 – 6,0	7,8 alatt
Prediabétesz (IFG/IGT)	6,1 – 6,9	7,8 – 11,0
Cukorbetegség	7,0 vagy felette	11,1 vagy felette

*OGTT: Terheléses vércukorvizsgálat, 75 gramm glükóz elfogyasztása után.

Forrás: egeszsegkalauz.hu