Zárt cipőre váltunk – hogyan óvjuk a diabéteszes lábat ősszel?

• Egészség, Jó hírek
• 2026. szeptember 18.

Szandál helyett sportcipő, félcipő, majd lassan előkerülnek a bakancsok és csizmák is.

Az őszi cipőváltás hétköznapi rutinnak tűnik, cukorbetegség esetén azonban érdemes különösen körültekintően választani. Egy szűk cipő, egy rosszul elhelyezkedő varrás vagy akár egy apró kavics is sérülést okozhat, amelyet az érintett nem feltétlenül vesz észre időben.

Miért fontos a láb védelme cukorbetegség esetén?

A tartósan magas vércukorszint idővel idegkárosodáshoz, diabéteszes neuropátiához vezethet. Ennek következtében csökkenhet a láb érzékelése, így valaki kevésbé, vagy akár egyáltalán nem érzi a nyomást, a kidörzsölődést vagy egy kisebb sérülést. A cukorbetegség emellett ronthatja a láb vérkeringését is, ami megnehezítheti a sebek gyógyulását. Éppen ezért egy hétköznapinak tűnő vízhólyag vagy kidörzsölődés sem feltétlenül jelentéktelen.

Az első hűvösebb reggelen sokan egyszerűen előveszik a szekrényből a tavalyi zárt cipőt, mielőtt azonban egész nap viselnénk, érdemes alaposan ellenőrizni. A megfelelő cipő nem szorítja a lábujjakat, nem nyomja a sarkat, és elegendő helyet biztosít a lábnak. A cipő belsejét is ajánlott kézzel átvizsgálni, nincs-e benne kavics, gyűrődés vagy olyan sérült rész, amely kidörzsölheti a bőrt.

Új cipőt célszerű fokozatosan betörni. Először csak rövidebb ideig viseljük, levétel után pedig ellenőrizzük a lábat, jelentkezett-e piros folt, nyomásnyom, hólyag vagy érzékenység. A CDC ugyancsak azt javasolja, hogy az új cipőt fokozatosan szoktassuk a lábhoz.

A zokni és a napi ellenőrzés is számít

A zokni csökkentheti a láb és a cipő közötti súrlódást. Fontos, hogy tiszta, megfelelő méretű legyen, ne gyűrődjön össze, és ne szorítsa el a lábszárat. A varrás nélküli vagy kevésbé dörzsölő kialakítás különösen előnyös lehet. Ősszel az esős idő miatt arra is figyelni kell, hogy a láb ne maradjon hosszú időn keresztül nedves cipőben és zokniban, mert a meleg, nedves környezet kedvezhet például a lábgombásodásnak.

A diabéteszes láb védelmének egyik legegyszerűbb eszköze a napi önellenőrzés. Érdemes megnézni a talpat, a sarkat, a lábujjakat és a lábujjak közötti területet is. Keressünk vágást, horzsolást, piros foltot, duzzanatot, hólyagot, bőrkeményedést, repedést vagy egyéb elváltozást. Ha a talpat nehéz látni, egy tükör is segíthet.

A szorosabb őszi cipőkben könnyebben kialakulhatnak nyomáspontok és bőrkeményedések. Ezeket cukorbetegség esetén nem tanácsos pengével, ollóval vagy maró hatású tyúkszemtapaszokkal házilag eltávolítani. Az ADA 2026-os szakmai ajánlása is kiemeli a napi lábellenőrzést és a száraz bőr hidratálását, valamint azt, hogy kerülendő a benőtt köröm és a bőrkeményedés kockázatos önkezelése.

Mikor kell szakemberhez fordulni?

Nem érdemes a következő kontrollig várni, ha hólyag, nem gyógyuló seb, fekély, benőtt köröm, fertőzésre utaló elváltozás vagy szokatlan elszíneződés jelenik meg. Ugyancsak figyelmeztető jel lehet a láb zsibbadása, égő érzése, fájdalma, illetve a hő- vagy hidegérzet csökkenése. A 2026-os ADA-ajánlás szerint nyílt fekély, megmagyarázhatatlan duzzanat, bőrpír vagy fokozott bőrhőmérséklet esetén sürgős szakellátás indokolt.

Amikor előkerülnek a zárt cipők, érdemes néhány percet szánni arra, hogy ne csak a cipőt, hanem a lábunkat is alaposan megvizsgáljuk. A jól illeszkedő lábbeli, a megfelelő zokni és a napi ellenőrzés egyszerű lépések, mégis fontos szerepük lehet a diabéteszes lábproblémák megelőzésében.

Cukorbetegség esetén ugyanis sokszor éppen az a sérülés okozhat problémát, amely kezdetben olyan apró, hogy szinte észre sem vesszük.