Áldozatos munkával a cukorbetegekért

• Jó hírek
• 2025. június 2.
• 7

A veszprémi Alapítvány a Cukorbetegekért alapította a Lang Gusztáv-díjat. A 2008-ban elhunyt Lang Gusztávnak kívánt ezzel emléket állítani.

Lang Gusztáv a veszprémi és az országos cukorbeteg-mozgalom kiemelkedő személyisége volt. Neve a MACOSZ és az alapítvány kuratóriumának elnökeként vált országosan ismertté. Három évtizedes munkássága, segítőkészsége példaértékű a jelen és a későbbi diabétesszel élő nemzedékek számára.
Az alapítvány a díjat évente egy Magyarországon élő és tevékenykedő magánszemélynek és (vagy) civil szervezetnek adományozza, aki a cukorbetegek valamely közösségének megteremtésében, annak működtetésében, a diabétesszel élők oktatásában, életminőségük javításában kiemelkedő eredményeket ért el. A díjat minden évben a Civil Fórumon adja át az alapítvány képviselője, idén két magánszemélynek – velük beszélgetett a Diabetes főszerkesztője, Herth Viktória.

Az a terápia működik, amelyet a beteg betart

Dr. Gasparics Roland a budapesti Szent Imre Kórház főorvosa, belgyógyász, diabetológus. Lelkiismeretesen küzd a cukorbeteg terhes anyák, az inzulinrezisztenciában szenvedők és az időskori cukorbetegek gyógyításáért. Betegei ragaszkodnak hozzá, mert emberséges, szakmailag felkészült, kedves, figyelmes szakorvos – fogalmaztak ajánlói a felterjesztésben.

Nincs rossz cukorbeteg

– Mit jelent Önnek a Lang Gusztáv-díj?

– Ez az első díj, amit kaptam, s különösen azért esik jól, mert a pácienseim jelöltek rá.

– Kiemelték a figyelmességét, kedvességét.

– A beteg kiszolgáltatott helyzetben van az orvosnál, nem mindegy, az orvos hogyan kommunikál vele. Úgy érzem, jó emberismerettel rendelkezem, legtöbbször már az első percekben megérzem, kivel hogyan lehet beszélni. Nem a betegséget látom, hanem a beteget.

Vannak diabetológusok, akik remek szakemberek, de nehezen teremtenek kapcsolatot a betegekkel. Van, aki jól kommunikál, de nem mindig jók a meglátásai. És vagyunk – nem kevesen –, akik mindkettőre törekszünk. Egy jó diabetológusnak jó pszichológusnak is kell lennie.

– Milyen a jó cukorbeteg?

– Nincs rossz cukorbeteg, csak mindenkihez máshogy kell közelíteni. Én a tudatos diabéteszeseket szeretem, akik nem tőlem várják a megoldást, akik tudják, hogy a munka nagy része az övék, velem együtt akarják megoldani a problémákat.

– Van kedvenc páciense?

– Nem tudnék senkit megnevezni. Az együttműködő diabéteszeseket szeretem, velük öröm közösen dolgozni.

Mindenhol szükség van rám

Kóti Lászlóné a várpalotai diabéteszklub és a Cukorbetegekért alapítvány vezetője. Több mint 30 éve dolgozik a város cukorbetegeiért – először elnökhelyettesként, majd 2007 óta elnökként –, amivel kiérdemelte társai tiszteletét, szeretetét. Aktívan részt vesz a város közéletében, nem véletlen, hogy megkapta a város Jó Ember díját.

Napi kapcsolatot tart a megyében működő többi sorstársi közösséggel, valamint az országos szövetséggel. Hivatástudatával és kedves egyéniségével tartja lendületben a várpalotai cukorbetegek klubját.

Lenyűgöző vitalitás

Kóti Lászlóné Ilona Várpalotán született, itt él azóta is. Hamarabb járt a cukorbeteg­klubba, mint hogy kiderült volna a diabétesze. Kedves idős szomszédasszonyát, aki rosszul látott, kísérte el rendszeresen.

Amikor a ’90-es évek közepén új háziorvos került a körzetbe, elküldte Ilit laborvizsgálatra. Ekkor derült ki, hogy magas a vércukra, a vérnyomása és a koleszterinszintje. Meglepetést okoztak a magas értékek, mert Ili nem érezte, hogy baj lenne. Ahogy ma is jól érzi magát, de ez nem csoda, hiszen mindhárom értéke a gyógyszereknek köszönhetően rendben van.

De nemcsak gyógyszerekkel tartja karban egészségét, hanem mozgékonyságával, aktivitásával. A 78 éves hölgy lenyűgöző vitalitással rendelkezik, beszélgetni is öröm vele, víg kedélye, lendülete nála jóval fiatalabbakat is inspirál.

Egyedül, de nem magányosan

30 évig egyetlen munkahelyen dolgozott, Veszprémben, a Sziklában a honvédség adminisztrátora, rajzolója volt. Az utóbbi 9 évben pedig a várpalotai kórházban dolgozik.

– Kisegítő vagyok, a tálalósoknak, a nővéreknek segítek, mindenhol, ahol szükség van rám, és mindenhol szükség van rám. Havonta tíz alkalommal megyek a krónikus és hospice osztályra. Nagyon szeretem az ott lévő betegeket.

Érzem, hogy szeretnek

A várpalotai cukorbetegek közösségének 70 tagja van, s mindenkinek van vércukormérője – Ilinek köszönhetően. Sok a program, május elején például szombathelyi városnézés volt.

A mi közösségünkbe nem azért jönnek minden második csütörtökön, mert kötelező. Jól érezzük magunkat együtt. Nyáron szünetet tartunk, nyár végére már nagyon hiányolják az összejöveteleket.

Okosan és ügyesen vezeti Ili a klubot, és érződik, hogy szívesen, szeretettel. (Nem véletlenül javasolták a díjra sorstársai.) Ő maga így fogalmaz:

– Szeretem begyűjteni a szeretetet. Érzem, hogy szeretnek, hogy tudok hatni rájuk.

A beszélgetés a díjazottakkal bővebben a diabetes.hu oldalon olvasható.